Zárlat a mosdóban II. cikk alcíme máris választ kíván. Ki törődik velünk? – teszi fel a kérdést Viki. Nyilván a diákok a „velünk”. De nézzük a „másik oldalt”! Végigjárva a kritizált mellékhelységeket, a korábban tapasztaltaknál még durvább megnyilvánulásokkal találkoztunk.

          Feltöltenénk a szappantartót, ha valaki, - gondolom, dühében – ahelyett, hogy jelezte volna a hiányt egyszerűen széttörte a tartót, mert az, magától, nyilvánvalóan nem tud széttörni. A szappannal locsolkodás sem számít takarékos megoldásnak, ráadásul csúszik és így balesetveszélyes is!

A WC papír használatának új módjával ismerkedhettünk meg. Vízbe áztatva, üvegre ragasztva gurigányi mennyiséget. Érdekelne bennünket, ez mire akarja felhívni a figyelmünket. Lehet, hogy a bőség zavara okozott valakinek agyi rövidzárlatot? Ígérjük, amint a költségvetésben ilyen célra fordítható keret kimerül, nem fogjuk a hiányt pótolni. Ha valaki onnéttól kezdve alkotni akar, papírt is vigyen magával, ne csak az alkotó fantáziáját!

-         Lemértük. 18 méter papír volt széttépve, szétszórva, csak egy fülkében. Gondolom ez azt akarta üzenni, hogy nem lehet előre tudni, ki, milyen „nagy dolgot” fog majd alkotni. Ha nem is szívesen, egyszer megnézném azt az „alkotást” amelynek a „leleplezéséhez”18 méter papír kell.

-         Jut eszembe, láttam „alkotást” négy helyen. Mert valakinek annyira tetszhetett saját „műve”, hogy közszemlére tette.  Vagy elfelejtette miért is ment oda, vagy nem ismeri az eltűntetés klasszikus módját, mondjuk, lehúzza, netán papírral és kefével rásegít.

-         Még nem is említettem, hogy a négyből csak 3 sikeredett a helyére. Egy nagy pisi egészen mellé ment. Még ha a fiú WC-ben történik. De, hogy csinálják ezt a lányok?

-         Valaki azt tanulhatta, hogy a vízzel takarékoskodni kell. A kézmosóban ne kelljen sok vizet folyatni, valaki szőlővel és papír zsebkendővel dugaszolta el a lefolyót. Így sokkal higiénikusabb a kézmosás.

Természetesen a takarítónak az a dolga, hogy takarítson. Azt, amit az ember maga után nem tud. Nem hiszem, hogy bárki szívesen venné, ha a saját otthonában hasonlókat kellene a családtagok után takarítani. Direkt nem vendéget írtam, hiszen az iskola a második otthonunk, úgy is kellene bánni vele!

       Az ember értékeit, területét az illetéktelenek elől évezredek óta kerítéssel védi, jelzi a határt meddig szabad, lehet, illik elmenni.

      Ha valaki nem látja be egy intézkedés szükségességét, akkor vagy kérdezze meg az okát, vagy tartsa azt be. Aki fejjel megy a falnak és megüti magát nem szokott sajnálatban részesülni. Elég nyilvánvaló ostobaságot követ el. Aki a kerítéssel húz újat miben más? Aki a falon akar átmenni, mert úgy gondolja, arra rövidebb, bolondnak tartják. És aki a kerítésen akad fenn?

      Azóta a kapu reggel és délután nyitva van. Így aztán megint „szabad a vásár”!

       December elsejétől kezdődően indul a tanóránkénti WC és mosdó ellenőrzés. Reméljük, csak a szükséges korrekciókat kell elvégezni, és a leírtakhoz hasonló esetek nem fordulnak elő.

      A hibák feljegyzése azért szükséges, hogy javításuk ellenőrizhető legyen.

Azt kívánom, hogy a problémák megoldást nyerjenek! Könnyebb kijavítani, ha nincs szándékos rongálás, szemetelés!

      Következő számban a villanypazarlásról, a falak koszolásáról, a szeméttárolók rongálásáról, a padok firkálásáról, a szemetelésről kívánok a témában megjelenő cikkekre reagálni. Vagy ezek nem is fontosak, mert a diákokon múlik csupán?

Mozgai Zsolt